2014. november 20., csütörtök

7. rész - Egy furcsa kezdet

Szeptember 4, Kedd
Tegnap délután megbeszéltük Bencével, hogy ma reggel is együtt megyünk suliba, ezért, ígéretéhez híven, már háromnegyed nyolckor, mikor én kiléptem a kapun, már ott várt.
- Halii! - köszöntem rá lazán.
- Szia, Lola! - tolta el magát a kerítéstől, aminek eddig neki volt dőlve. - Beszélnünk kéne.
- Amm. Oké. Miről?
- Hát, - söpört félre egy kósza hajtincset a szeméből - igazából be kell hogy valljak neked valamit... - habozott.
- Igen? - remegett meg a hangom. Úristen! Ha ez itt most szerelmet vall nekem, akkor én el fogok  ájulni!!
- Nem is tudom, hol kezdjem... - folytatta vontatottan - Van egy lány, aki nagyom tetszik nekem már régóta és nem tudom, hogy mondjam el neki...
A szívem ezerrel dobogott.
- És, ... ki lenne az?
- Háát... Nóri, Békés Nóri... Szerinted lenne nála esélyem?
Hogy miii??? A Nóri? PONT A NÓRI??? Ezt nem hiszem el! Áhh, hogy is gondolhattam, hogy én leszek az? Hiszen a Nóri sokkal szebb, mint én... Na de pont Ő?
Hogy megértsétek, miért vagyok ennyire kiakadva:



Nos, igen. Most talán már érthető. És az a szomorú, hogy nem csak a profilképe ilyen. Ez a lány MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ilyen. Egy nemondjammegmicsoda. :c De Bencének ő kell. Hát, legyen. Nem szólok bele. 
- Na mi a baj? - szólalt meg Bence, aztán elkezdett hangosan nevetni. - Ezt most komolyan elhitted? - kacagott. - Jahaaaj, ezdedurvaa! Ha láttad volna az arcod! - úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.
- Nem vicces! - kezdtem duzzogni, de ekkor olyat tett, amire sosem számítottam volna. Kisimította a hajamat a szememből, átölelt és aztán mélyen a szemembe nézett. Közelebb húzott magához, mire átöleltem a nyakát...
- Gyere sírj a vállamon... - kezdte, de a nevetésétől szinte nem is lehetett érteni. Akkor most mi van? Ez csak szívatás volt, mint az előbbi? Nem hiszem el! Úgy játszik velem, mintha valami rongybaba lennék... :c
Közben lassan beértünk a suliba. Kitty már ott várt a padomon ülve és valami divatmagazint lapozgatott.
- Sziaa! - üdvözöltem egy nagyon szoros öleléssel.
- Mi a baj? - nézett rám aggódva.
Erre magammal húztam a folyosó végéig, a lépcsőig, ahol a "megbeszélőhelyünk" van. Elmeséltem neki az egészet, elejétől végéig.




- Semmi baj, - ölelt át, én pedig zokogni kezdtem.



Az órák jó hangulatban teltek, már amennyire élvezni tudtam őket... :c Az osztálytársaim:
Várady Kitty (♥) 
Kocsis Ábel
Szilágyi Bence ( Bencee)
Dévai Noémi ( Noncsi )
Kis Máté
Angyal Dániel (Dani)
Árpád Brigitta (Brigi)
Angyal Balázs (Bazsi)
Antal Márk
Hát, ők lennének azok. :) Mondhatom, nagyon jófejek, és egyből megtaláltuk a közös hangot. :D 
Remélem összetartó osztály leszünk. :)) Na de megjött apu, úgyhogy megyünk a mekibe.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése