6. rész

- Bence vagyok. - mosolygott rám - Már meg se ismersz?
Teljesen ledöbbentem ez AZ a Bence?? A volt osztálytársam? Neeem, az nem lehet. Bence duci volt és pattanásos. Ez nem Bence... csak valami druszája... Ez most akkor TÉNYLEG Ő? 
- Még mindig nem emlékszel? - nevetett zavartan - Bence vagyok, az osztálytársad! Egy osztályba fogunk járni idén is, úgyhogy, gondoltam, mehetnénk együtt suliba... Hahóó, Lola!! Itt vagy még? - nézett rám furán.
- Itt vagyok, bocsi... - motyogtam -  Csak közben elgondolkoztam...  - Igazából azt figyeltem, ahogy a sötétbarna hajtincsei kuszán a jégkék szemébe hullanak és amikor mosolyog, kivillan a hófehér fogsora... - Persze, nagyon örülnék, ha együtt mennénk a suliba. De Kitty is jön, nem baj?... És először inkább felöltöznék...
- Neem, sőt... - nevetett. Olyan édes mikor nevet... :))

- Akkor oké. - mondtam még mindig mosolyogva - Addig is kerülj beljebb. 
- Hát, jó... - és ekkor behívtam a nappaliba, én pedig felmentem a szobámba átöltözni. Eléggé igyekeztem, de még így is beletelt egy bő negyed órába... :D Amikor végeztem, leszaladtam a lépcsőn. Elképesztő ez a srác. Ült mosolyogva a kanapén és várt. Közben nyújtózott egyet és kilátszott a kockás hasa a pólójából. :)) Jaaaj, ez nem lehet igaaaaz! Nyugtasson meg valaki, hogy nem estem bele a Bencébee!! De senkinek sem állt szándékában engem megnyugtatni, úgyhogy ezzel maradtam... :))
- Mehetünk?  - kérdezte, és közben vigyorgott, mert észrevette, hogy bámulom.
- Igen, de előbb menjünk át Kittyért! - mondtam, miközben próbáltam leplezni a zavaromat. 

Ez a tervem is meghiúsult, mert ahogy kiléptünk a kapun, megláttam Kittyt egy irtó helyes sráccal beszélgetni. 
- Gyere! - szóltam rá szegény Bencére és elrángattam a másik irányba. Értetlenül nézett rám, de aztán leesett neki a dolog. :)) 
- Oké, akkor menjünk kettesben. - kacsintott rám. Enyhén elpirultam... enyhén. :D 
Egy jó tíz perc sétára van tőlünk a gimi, de még volt vagy húsz percünk.
- És most? - kérdeztem a suli elé érve.
- Menjünk át ide, a parkba! - mutatott a túlsó oldalra.

- Jó. - mosolyogtam rá. Ne jöjj zavarba, ne jöjj zavarba... :D
Miután beszélgettünk egy jó tíz percet, bementünk a suliba. Bevallom, nem igazán voltam ott szellemileg, úgyhogy nem tudok semmi mást mesélni, csak azt, hogy a Bence milyen helyes... :D