3. rész - A baleset

Augusztus 23, Csütörtök

Soha nem volt még szörnyebb napom! Reggel álmosan ébredtem, elaludtam a hajamat, sőt, kinn zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Mikor apu felkelt, egyből kiadta az utasítást nekem és anyunak, miszerint "gyorsan pakoljunk össze, megyünk haza!". Hát, jó, gondoltam... ennél rosszabb úgysem lehet. Gondolni gondolhattam, de még csak ezután jött a legjava. Az autó kinn állt a parkolóban, ami legalább 50 méterre van a nyaralónktól, így amíg a csomagokat kiszállítottuk a kocsiig, elég rendesen eláztunk. Amikor beszálltunk, apu rájött, hogy a slusszkulcsot az ablakpárkányon felejtette. Gyorsan visszaszaladt érte, amikor egy hatalmas villám cikázott végig az égen és egyenesen a nyaralónk fedelébe csapott, amitől az kigyulladt. Apu sietve odakapott még a kocsikulcsért és visszafutott az autóhoz, mialatt anyu kihívta a tűzoltókat. Mire a tűzoltóautó a házhoz ért és eloltották a tüzet, a nyaralónk már teljesen elszenesedett. De ez még nem a teljes történet, nem mintha ez nem lett volna éppen elég.

A hazafelé vezető úton az autópályára kellett felmennünk. Amint felértünk, észrevettük, hogy egy eszeveszett sofőr rémisztő sebességgel száguld felénk, forgalommal SZEMBEN! Apu félrerántotta a kormányt, de már késő volt! Frontálisan ütköztünk az őrült autóssal. A BMW-nk eleje jobbról a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Innen egy ideig nem emlékszem a történtekre egy ideig, mert elájultam. Most egy nagyon világos, fehér falú folyosón vagyok és valami székeken fekszem. Egy zöld ruhás ember lép ki egy ajtón és apuval beszélget. 

-Sajnos már nem segíthettünk rajta- hallom és apu könnyekben tör ki.

Jaj, ne! Ez nem lehet igaz! Ébresszen fel valaki ebből a szörnyű rémálomból!