4. rész - A temetés

Augusztus 25, szombat

Mély gyászba borult most az egész család. El sem hiszem, hogy ez megtörténhetett.A könnyeimmel küszködve tudok csak írni. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi családunkkal is történhet ilyen. Minden alkalommal, amikor a híradóban láttam, hogy baleset történik, hálát adtam, hogy nem velünk történt a tragédia. De most... szóhoz sem jutok. Nagyon fáj, hogy elveszítettem azt a személyt, akire mindig számíthattam. Csütörtök óta nem aludtam egy percet sem és szétbőgtem a fejem.A temetés csak rátett egy lapáttal. A sok részvétnyilvánítás... miközben még fel sem fogtam, hogy elveszítettem anyát! Az én anyukám meghalt! Ez lehetetlen. :c

Semmi sem tud most jobb kedvre deríteni, maximum ha lennének barátaim. De nincsenek. Mert akire mindig, minden körülmények között számíthattam, az most több száz kilométer távolságra van tőlem. Apu próbálja a lehető legjobban kezelni, és ez számomra is sokkal könnyebbé teszi a gyászt, de apu nem lehet olyan, mint egy örök barátnő... 

Na de az idő begyógyítja a sebeket, szóval próbálom jól viselni a terheket...