*Bence szemszöge*
El sem hittem, amit a Lola apukája mondott. Már épp kezdtünk pakolni, hogy hazamenjünk, amikor belépett az ofő egy férfivel a nyomában. Eltelt egy pár perc, míg végre rájöttem, hogy ez a férfi tulajdonképpen a Lola apukája.
- Gyerekek! Figyelnétek egy picit? - kezdte az ofő. - Ő itt Lola édesapja és szeretne kérni valamit tőletek.
- Sziasztok. Mint bizonyára észrevettétek már, Lola ma nem jött iskolába. Szeretnék valakit megkérni, hogy hozza el neki a leckéket. Előre is köszönöm. - kicsit megviseltnek tűnt...
- De mi a baja Lolának? - kérdezte Kitty kétségbeesetten.
- A tegnap valamiért dühös lett, ezért nem figyelt oda, mikor lelépett a járdáról. Az autós pedig későn vette észre. Az orvosok szerint semmi baja, csak emlékezetkiesése van. Biztos örülne, ha meglátogatnátok páran, bár holnap újra jöhet suliba.
Hogy micsodaaa?? Ez nem lehet igaz! Rohantam a városi kórház felé. Amint odaértem, megtudakoltam, hogy melyik kórteremben van és már futottam is tovább. Lihegve estem be a 16-os számú ajtón... Rosszabbra számítottam. Lola teljesen normális kinézettel feküdt az ágyán. Rámmosolygott.
- Szia. - suttogtam fáradtan.
- Szia. Hát te? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Csak arra gondoltam, meglátogatlak. - feleltem.
- Ó. Oké. Ez eddig rendben is lenne, ha....
- Ha....?
- Ha ismernélek. - nézett furán.
- Bence. Bence vagyok.
- Nem lettem sokkal okosabb... - tűnődött. Hát nem emlékszik rám... 😢
- Lola... én... én annyira sajnálom...
- De mit? Komolyan mondom, fogalmam sincs, hogy ki vagy és hogy miért jöttél.
Ezt már nem bírtam tovább.
*Lola szemszöge*
A fiú, akit állítólag ismernem kéne kiviharzott a kórteremből.
...
- Szia, Lola. - suttogta Kitty, amint belépett az ajtón. Éppen aludtam, ezért nem hallhattam. Leült az ágyam mellé. - Lola, szeretlek, kérlek, gyógyulj meg! - mondta és kitört belőle a sírás.
- Kittyyyy!!!!!! Jaj, de örülök neked!!! - borultam a nyakába. - Miért sírsz?
- Annyira féltettelek. - ismerte be a könnyei közül mosolyogva. - Mondd csak, mi volt a Bencével? Mindent tudni akarok! - mondta játékosan követelőzve.
- Nem tudom, miért vagy így belelkesedve és azt sem, hogy ki az a Bence és honnan kellene ismernem. - csodálkoztam. - Ki ő?
*Kitty szemszöge*
Úgy döntöttem, nem mondom el neki az egész sztoriját a Bencével. Talán jobb ez így...
- Csak az osztálytársunk, mindegy. - mosolyogtam rá.
*Lola szemszöge*
Miután kellőképpen kiörültük magunkat azon, hogy holnap újra mehetek suliba, összepakoltunk és apu hazavitt minket.
Otthon, édes otthon. 😊
