8. rész - Lola! Szeretlek!

Szeptember 5, szerda

Ma reggel vidáman keltem. A nap ragyogott, egy felhő se látszott az égen. Kikászálódtam az ágyamból és előszedtem a kedvenc összeállításomat: a sötétkék farmerem, a világoskék bolyhos pulcsim és a fekete adidasom. Gyorsan ettem egy croissant-t, puszi apunak, felkaptam a bőrdzsekim meg a táskám, és már siettem is a suli felé. Azaz, csak siettem volna, ha nem állta volna el valaki az utam.

- Hát te? - néztem tágra nyílt szemekkel Bencére.

* Bence szemszöge *

- Gondoltam, együtt megyünk suliba, ha már úgyis kezd szokássá válni. - mondtam. Megdöbbenve nézett rám.

- Mi az oka annak, hogy úgy tekintesz rám, mintha egy játék lennék, amit akkor veszel elő, amikor úgy van kedved, de amikor megunod, félredobsz? Ezt most fejezd be! Nem vagyok senki rongybabája! - kiabálta. Komolyan kezdtem megijedni tőle. Lola? Aki mindig, mindenkivel kedves? Nem tudom, mi lehet a baja.

- És tudod, mit? - folytatta, már-már sírva - Attól még, hogy megváltoztál külsőleg, ugyanaz az ember kellene maradj! Én nem ezt az egoista Bencét ismertem meg! - ez azért nem volt jogos. Komolyan egoista lennék?

* Lola szemszöge *

Elfutottam, amilyen gyorsan csak tudtam. A könnyeimen keresztül csak homályosan láttam az utat.

- Tűűűűt!!

* folytatása következik *

Sziasztok!

Elég sok ideje nem írtam, de már készül az új rész! :)

7. rész - Egy furcsa kezdet

Szeptember 4, Kedd

Tegnap délután megbeszéltük Bencével, hogy ma reggel is együtt megyünk suliba, ezért, ígéretéhez híven, már háromnegyed nyolckor, mikor én kiléptem a kapun, már ott várt.
- Halii! - köszöntem rá lazán.
- Szia, Lola! - tolta el magát a kerítéstől, aminek eddig neki volt dőlve. - Beszélnünk kéne.
- Amm. Oké. Miről?
- Hát, - söpört félre egy kósza hajtincset a szeméből - igazából be kell hogy valljak neked valamit... - habozott.
- Igen? - remegett meg a hangom. Úristen! Ha ez itt most szerelmet vall nekem, akkor én el fogok  ájulni!!
- Nem is tudom, hol kezdjem... - folytatta vontatottan - Van egy lány, aki nagyom tetszik nekem már régóta és nem tudom, hogy mondjam el neki...
A szívem ezerrel dobogott.
- És, ... ki lenne az?
- Háát... Nóri, Békés Nóri... Szerinted lenne nála esélyem?
Hogy miii??? A Nóri? PONT A NÓRI??? Ezt nem hiszem el! Áhh, hogy is gondolhattam, hogy én leszek az? Hiszen a Nóri sokkal szebb, mint én... Na de pont Ő?
Hogy megértsétek, miért vagyok ennyire kiakadva:

Nos, igen. Most talán már érthető. És az a szomorú, hogy nem csak a profilképe ilyen. Ez a lány MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ilyen. Egy nemondjammegmicsoda. :c De Bencének ő kell. Hát, legyen. Nem szólok bele. 
- Na mi a baj? - szólalt meg Bence, aztán elkezdett hangosan nevetni. - Ezt most komolyan elhitted? - kacagott. - Jahaaaj, ezdedurvaa! Ha láttad volna az arcod! - úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.
- Nem vicces! - kezdtem duzzogni, de ekkor olyat tett, amire sosem számítottam volna. Kisimította a hajamat a szememből, átölelt és aztán mélyen a szemembe nézett. Közelebb húzott magához, mire átöleltem a nyakát...
- Gyere sírj a vállamon... - kezdte, de a nevetésétől szinte nem is lehetett érteni. Akkor most mi van? Ez csak szívatás volt, mint az előbbi? Nem hiszem el! Úgy játszik velem, mintha valami rongybaba lennék... :c
Közben lassan beértünk a suliba. Kitty már ott várt a padomon ülve és valami divatmagazint lapozgatott.
- Sziaa! - üdvözöltem egy nagyon szoros öleléssel.
- Mi a baj? - nézett rám aggódva.
Erre magammal húztam a folyosó végéig, a lépcsőig, ahol a "megbeszélőhelyünk" van. Elmeséltem neki az egészet, elejétől végéig.

- Semmi baj, - ölelt át, én pedig zokogni kezdtem.


Az órák jó hangulatban teltek, már amennyire élvezni tudtam őket... :c Az osztálytársaim:
Várady Kitty (♥) 
Kocsis Ábel
Szilágyi Bence ( Bencee)
Dévai Noémi ( Noncsi )
Kis Máté
Angyal Dániel (Dani)
Árpád Brigitta (Brigi)
Angyal Balázs (Bazsi)
Antal Márk
Hát, ők lennének azok. :) Mondhatom, nagyon jófejek, és egyből megtaláltuk a közös hangot. :D 
Remélem összetartó osztály leszünk. :)) Na de megjött apu, úgyhogy megyünk a mekibe.

6. rész

- Bence vagyok. - mosolygott rám - Már meg se ismersz?
Teljesen ledöbbentem ez AZ a Bence?? A volt osztálytársam? Neeem, az nem lehet. Bence duci volt és pattanásos. Ez nem Bence... csak valami druszája... Ez most akkor TÉNYLEG Ő? 
- Még mindig nem emlékszel? - nevetett zavartan - Bence vagyok, az osztálytársad! Egy osztályba fogunk járni idén is, úgyhogy, gondoltam, mehetnénk együtt suliba... Hahóó, Lola!! Itt vagy még? - nézett rám furán.
- Itt vagyok, bocsi... - motyogtam -  Csak közben elgondolkoztam...  - Igazából azt figyeltem, ahogy a sötétbarna hajtincsei kuszán a jégkék szemébe hullanak és amikor mosolyog, kivillan a hófehér fogsora... - Persze, nagyon örülnék, ha együtt mennénk a suliba. De Kitty is jön, nem baj?... És először inkább felöltöznék...
- Neem, sőt... - nevetett. Olyan édes mikor nevet... :))

- Akkor oké. - mondtam még mindig mosolyogva - Addig is kerülj beljebb. 
- Hát, jó... - és ekkor behívtam a nappaliba, én pedig felmentem a szobámba átöltözni. Eléggé igyekeztem, de még így is beletelt egy bő negyed órába... :D Amikor végeztem, leszaladtam a lépcsőn. Elképesztő ez a srác. Ült mosolyogva a kanapén és várt. Közben nyújtózott egyet és kilátszott a kockás hasa a pólójából. :)) Jaaaj, ez nem lehet igaaaaz! Nyugtasson meg valaki, hogy nem estem bele a Bencébee!! De senkinek sem állt szándékában engem megnyugtatni, úgyhogy ezzel maradtam... :))
- Mehetünk?  - kérdezte, és közben vigyorgott, mert észrevette, hogy bámulom.
- Igen, de előbb menjünk át Kittyért! - mondtam, miközben próbáltam leplezni a zavaromat. 

Ez a tervem is meghiúsult, mert ahogy kiléptünk a kapun, megláttam Kittyt egy irtó helyes sráccal beszélgetni. 
- Gyere! - szóltam rá szegény Bencére és elrángattam a másik irányba. Értetlenül nézett rám, de aztán leesett neki a dolog. :)) 
- Oké, akkor menjünk kettesben. - kacsintott rám. Enyhén elpirultam... enyhén. :D 
Egy jó tíz perc sétára van tőlünk a gimi, de még volt vagy húsz percünk.
- És most? - kérdeztem a suli elé érve.
- Menjünk át ide, a parkba! - mutatott a túlsó oldalra.

- Jó. - mosolyogtam rá. Ne jöjj zavarba, ne jöjj zavarba... :D
Miután beszélgettünk egy jó tíz percet, bementünk a suliba. Bevallom, nem igazán voltam ott szellemileg, úgyhogy nem tudok semmi mást mesélni, csak azt, hogy a Bence milyen helyes... :D

5. rész - Az új szomszédlány

Augusztus 31, Péntek

Hivatalosan elérkezett a vakáció utolsó napja. Már éjjelente tudok aludni, és nem szoktam annyit sírni, de még mindig nagyon fáj. Igaz, hogy már egész jól viseljük apuval... :)

A tegnap egy óriási költözőautó állt meg a szomszéd ház előtt. Az első ülésről egy kb. apuval egyidős, nagyon csinos nő és egy velem egykorú csaj szállt le. Nagyon szimpatikusak, már így, első látásra is. Amióta anyut elvesztettük, most először merészkedtem ki az utcára. Egyből megtaláltuk Kittyvel a közös hangot. Nagyon jól elbeszélgettünk és az egész délutánt együtt töltöttük. Kiderült, hogy hétfőtől egy suliba fogunk járni. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk együtt a plázába vásárolni. Olyan jó, hogy újra van kire számítsak. :)

4. rész - A temetés

Augusztus 25, szombat

Mély gyászba borult most az egész család. El sem hiszem, hogy ez megtörténhetett.A könnyeimmel küszködve tudok csak írni. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi családunkkal is történhet ilyen. Minden alkalommal, amikor a híradóban láttam, hogy baleset történik, hálát adtam, hogy nem velünk történt a tragédia. De most... szóhoz sem jutok. Nagyon fáj, hogy elveszítettem azt a személyt, akire mindig számíthattam. Csütörtök óta nem aludtam egy percet sem és szétbőgtem a fejem.A temetés csak rátett egy lapáttal. A sok részvétnyilvánítás... miközben még fel sem fogtam, hogy elveszítettem anyát! Az én anyukám meghalt! Ez lehetetlen. :c

Semmi sem tud most jobb kedvre deríteni, maximum ha lennének barátaim. De nincsenek. Mert akire mindig, minden körülmények között számíthattam, az most több száz kilométer távolságra van tőlem. Apu próbálja a lehető legjobban kezelni, és ez számomra is sokkal könnyebbé teszi a gyászt, de apu nem lehet olyan, mint egy örök barátnő... 

Na de az idő begyógyítja a sebeket, szóval próbálom jól viselni a terheket...

3. rész - A baleset

Augusztus 23, Csütörtök

Soha nem volt még szörnyebb napom! Reggel álmosan ébredtem, elaludtam a hajamat, sőt, kinn zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Mikor apu felkelt, egyből kiadta az utasítást nekem és anyunak, miszerint "gyorsan pakoljunk össze, megyünk haza!". Hát, jó, gondoltam... ennél rosszabb úgysem lehet. Gondolni gondolhattam, de még csak ezután jött a legjava. Az autó kinn állt a parkolóban, ami legalább 50 méterre van a nyaralónktól, így amíg a csomagokat kiszállítottuk a kocsiig, elég rendesen eláztunk. Amikor beszálltunk, apu rájött, hogy a slusszkulcsot az ablakpárkányon felejtette. Gyorsan visszaszaladt érte, amikor egy hatalmas villám cikázott végig az égen és egyenesen a nyaralónk fedelébe csapott, amitől az kigyulladt. Apu sietve odakapott még a kocsikulcsért és visszafutott az autóhoz, mialatt anyu kihívta a tűzoltókat. Mire a tűzoltóautó a házhoz ért és eloltották a tüzet, a nyaralónk már teljesen elszenesedett. De ez még nem a teljes történet, nem mintha ez nem lett volna éppen elég.

A hazafelé vezető úton az autópályára kellett felmennünk. Amint felértünk, észrevettük, hogy egy eszeveszett sofőr rémisztő sebességgel száguld felénk, forgalommal SZEMBEN! Apu félrerántotta a kormányt, de már késő volt! Frontálisan ütköztünk az őrült autóssal. A BMW-nk eleje jobbról a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Innen egy ideig nem emlékszem a történtekre egy ideig, mert elájultam. Most egy nagyon világos, fehér falú folyosón vagyok és valami székeken fekszem. Egy zöld ruhás ember lép ki egy ajtón és apuval beszélget. 

-Sajnos már nem segíthettünk rajta- hallom és apu könnyekben tör ki.

Jaj, ne! Ez nem lehet igaz! Ébresszen fel valaki ebből a szörnyű rémálomból! 

2. rész - Telik a nyár...

Augusztus 22, Szerda

Egy kicsit azért most mesélnék magamról is. Az idén fejeztem be a 8.-at, így most másik suliba megyek. Vannak olyanok, akik most nem osztják a véleményemet, de már nagyon várom a sulit... Azért nyilvánosan persze ezt nem reklámozom... :))

Amúgy most éppen a tűző napsütésben ülök a Balcsi partján bikiniben és napszemcsivel a szememen, és itt írom a naplómat. Tudniillik van egy Balatonparti házunk, ahova minden augusztusban kijövünk egy-két hétre. :) Nagyon szeretek itt lenni, de mióta Szandi, a legjobb barátnőm elköltözött Németországba a szüleivel, valahogy nem ugyanolyan már a strandolás sem... :(

A vakáció közben telik és úgy repül az idő.... :)) Na de most megyek, mert apu már türelmetlenül vár egy jó kis vízipisztoly-csatára. :DD

1. rész - Én, Lola :D

Augusztus 20, Hétfő

Szóval.... az egész sztori azzal kezdődött, hogy megtaláltam ezt a régi, kopott, poros dobozt, amikor a padláson rámoltam és arra gondoltam, miért ne írhatnék én is naplót? Mivel semmi ellenérvet nem találtam, úgy döntöttem, bele is vágok. :)


Név: Szabó Lola 

Kor: 14 

Magamról: Szeretem a zenét, imádok rajzolni és szenvedélyem a táncolás. ♡


Hát, ez lennék én. Egy átlag hétköznapi lány, hosszú, barna hajjal és égkék szemekkel (húú, de költői vagyok. XDD)